Vámbéry nyomában

Fotó
  • 21 500 Ft
    1 265 000 Ft
  • 2%
  • Lezárult

Projekt kitaláló

Páczai Tamás

Páczai Tamás

privát üzenet küldése
Projekt képe
  • Projekt
    leírás
  • Frissítések
    (10)
  • Támogatók
    (4)
  • Hozzászólások
    (0)

Vámbéry Ármin

180 éve született, 150 éve indult Közép-Ázsiába, 100 éve halt meg. Livingstone szerint „igazán kár..., hogy nem Afrikát választotta tevékenysége színhelyéül”, Charles Dickens pedig egy baráti beszélgetésen így szólt hozzá: „Önnek, Uram, regényírónak kellene lennie!” Magyarországon élt, Ferenc Józseftől kapott katedrát a Pesti Egyetemen, mégis a későbbi VII. Edward angol király mutatta be az akkori felső tízezernek a Nemzeti Kaszinóban, Budapesten. Útleírásai Jókai kedvencei voltak és Drakula figuráját is neki „köszönhetjük”, ő mesélt Vlad Tepesről Bran Stokernek. Közvetve hozzájárult az Antant megalakulásához, politikai kérdésekben tanácsokat adott angoloknak, franciáknak de a török szultánnak is, ezért is sokan kora James Bondjaként emlegetik.    

A bulváros felütés után olvassuk el tanítványa, Germanus Gyula sorait: „Bicegő úr vastag botjára támaszkodva pontosan délután három órakor megjelent háza kapuja előtt, pillanatra megállt, végigjártatta szemeit a fenséges Dunán, aztán lassú léptekkel megindult a Nemzeti Kaszinó felé. A boltosok, a rakpart munkásai megigazították óráikat, oly pontos volt az öreg úr, s volt idő, amikor Albion politikai óramutatóját ez után a szerény, kedves mosolyú, de acélakaratú és törhetetlen energiájú kis ember után igazgatta.”  

Ő Vámbéry Ármin nyelvtudós, keletkutató, az MTA rendes tagja, a Magyar Földrajzi Társaság alapítója, a londoni Royal Geographic Society tiszteletbeli tagja. Halálának 100 éves évfordulója alkalmából 2013-ban emlékévvel tiszteleg előtte Magyarország.

Vámbéry nyomában

Vámbéry közép-ázsiai utazása a maga korában egyedülálló volt, ugyanis elsőként szolgáltatott pontos információkat (az európai utazót a nyugati hatalmak kémjének tekintették, amit halállal „jutalmaztak” Teherántól keletre, ezért utazott Vámbéry álruhában, kolduló dervisnek öltözve) a türkmén és üzbég népek életéről, szokásairól abban az időszakban, amikor a nyugati hatalmak - főleg a britek India miatt - aggódva figyelték az Orosz birodalom hódításait a térségben.   

Ezt az utazást szeretném megismételni a híres keletkutató emléke és szellemisége előtt tisztelegve. Vámbéry ugyanis érdeklődve figyelte a sztyeppei népek szokásait, hétköznapi életét és ezekről igen ízes leírásokban számolt be a magyar nyelv eredetének kutatása mellett. Számos helyi vezető, külföldi követek és a perzsa sah is fogadta, ajánlólevelekkel látták el 2,5 évig tartó utazása során.   

Ezért célom az utazás helyszíneit úgy bemutatni, mintha Vámbéry Ármin napjainkban utazna. Szeretném felkeresni például Törökország köztársasági elnökét, Abdullah Gült, iráni, türkmén és üzbég vezetőket, de meglátogatni egy perzsa esküvőt, beülni történelemórára türkmén gyerekek közé, vagy elvegyülni a buharai piac forgatagában. 

Az utazás napjainkban sem veszélytelen vállalkozás, elég csak a feszült iráni atomhelyzetre, vagy az afganisztáni háborúra gondolni. Remélem egy iráni-izraeli háború nem fogja megakadályozni az utazást, Afganisztán Hérat tartománya pedig az ország legnyugodtabb része. 

Ragaszkodok Vámbéry eredeti útvonalához is, ami azt jelenti, hogy Budapestről hajón kell megtennem az utat a Dunán és a Fekete-tengeren át Isztambulig, majd onnan a kelet-törökországi Trabzonig. Innen biciklivel folytatom az utazást a Zagrosz-hegységen át Teheránig, majd a Karakum sivatagot átszelve Khíván, Buharán és Szamarkandon keresztül az észak-kelet afganisztáni Hérát érintésével vissza Teheránig. Innen vonattal utazok vissza Isztambul érintésével Budapestre. A tervezett indulás 2012 augusztus közepe, a remélt érkezés november eleje.

Legjobb tudásom szerint Vámbéry Ármin útját teljességében még senki nem dokumentálta képpel és szöveggel (keletkutatónk titokban készítette jegyzeteit magyarul, de arab betűkkel). Az utazás során elkészült fényképekből egy kiállítás-sorozatot szeretnék rendezni, mely egy 2013 marcius 19-i Budapesti megnyitó után eljutna Dunaszerdahelyre, Londonba, Isztambulba, Teheránba, Asgabatba, Buharába és Hératba.

A projektet erkölcsileg támogatja a Magyar Tudományos Akadémia, szakmailag a Fiatal Fotóművészek Stúdiója és a Magyar Fotóművészek Szövetsége. Médiapartnerei a Magyar Nemzet és a Képmás magazin, így a projektről ezek nyomtatott és elektronikus hasábjain egyaránt olvashattok majd híreket.

Készül a projekt hivatalos weboldala is, amin az aktuális hírekről tájékozódhat mindenki, valamint itt fogom vezetni az utazás alatt rendszeresen frissülő blogot sok-sok fotóval és videóval.

Kérlek támogassátok terveimet, hogy 2013-ban egy gyönyörű kiállítással és remélhetően egy szép albummal emlékezzünk meg híres keletkutatónkról, Vámbéry Árminról. Ezért a lehető legtöbbet megteszem, de a siker a Ti kezetekben is van.

     

Páczai Tamás

Marosvásárhelyen születtem, később átköltöztünk Magyarországra, ahol a Szent Margit Gimnáziumi érettségi után a Kodolányi János Főiskola tanultam és elvégeztem a MÚOSZ Bálint György Újságíró Iskola fotóriporteri képzését. Az elmúlt 10 évben több napi és hetilapnál, magazinnál, hírportálnál dolgoztam mint szabadúszó fotóriporter, újságíró. Jelenleg a Képmás magazin képszerkesztője vagyok, de dolgoztam felszolgálóként Angliában, raktári segédmunkásként Hollandiában, árultam köcsögöt, kalocsai mintát Ankarában. Szenvedélyem szülőhazám, Erdély. Legtöbb fotográfiai projektemet is itt végeztem, melyek főleg külföldön népszerűek: a székelyek életét bemutató képeimet kínai, olasz, holland, francia, kanadai magazinokban publikálták, állították ki.

Másik szenvedélyem az utazás, melyre többek között Vámbéry, Germanus, Kőrösi Csoma, Teleki beszámolói inspiráltak, gyerekkoromban.

    www.paczai.com

Rieder Gábor kritikája (Artportal.hu, 2006):

Páczai Tamás fiatal sajtófotósként a világhírű riporterek (akik között jó pár magyar is akadt!) nyomában jár. A kiérlelt klasszikus kompozíciók szerint szerkeszt, kivárva és elkapva a „termékeny pillanatot”. Amikor a véletlen egybeesések metaforikus erejűvé emelik az egyszeri látványt.


 

A kép forrása: wikipédia